Chován Kálmán

(Szarvas, 1852. jan. 18. – Budapest, 1928. márc. 16.)

A szarvasi születésű kiváló zongorapedagógus zeneművészeti téren öregbítette szülővárosa hírnevét. Első hallásra talán feltűnő, hogy ez az alföldi kisváros zenei téren is kiválóságokat adott a hazának. Szarvas történetét lapozgatva, azonban ez is érthető. Zsilinszky Mihály írja (1872), hogy nagy “virágzásnak örvend Szarvason a hangászat. Túlzás nélkül mondhatni, hogy az alföldi városok között alig van egy is, mely e tekintetben versenyezhetne Szarvassal. S nemcsak a jelen (a XIX. század utolsó harmada), hanem a múltt időkben is virágzott itt a zene. A nép sokat adott arra, hogy jeles orgonistái legyenek. Ritka egyházban lehet a tömegnél oly szabatos éneklést hallani, mint itt. Azelőtt Kristóffy György … újabban a Chován-család tüntette ki magát. Családot említek itt azért, mert 1816 óta már hárman oly kiváló tehetséget és ügyességet tanúsítottak, mellyel – ha túl szerények nem volnának – európai hírre tettek volna szert. A zenei talentum örököltnek látszik nálok. A jelenlegi (1872) orgonistának, Chován Zsigmondnak, van két fia, kik már 3-4 éves korukban játszottak zongorán … sőt orgonán is. Az idősebbik (Chován Kálmán, aki ekkor 20 éves) a bécsi Zeneakadémián képezi magát művésznek; a fiatalabb (11 éves) Károly még itthon van, s oly ügyesen játszik hegedűn és gordonkán, hogy mindenki bámulattal hallgatja. Szorgalommal még sokra vihetik.”

Chován Kálmán valóban sokra is vitte. Kezdetben Szarvason apjától, Chován Zsigmondtól tanul zenét, aki kiváló egyházi orgonista és énekkarvezető, énekkari művek komponistája volt. Chován Kálmán később Bécsbe kerül, ahol 1876-ban fejezi be zeneakadémiai tanulmányait. A nagy reményekre jogosító ifjú zeneművészt Bécsben marasztalják. Mintegy tíz évig a Horák-féle zeneiskola tanára, majd igazgatója. “A bécsi években sikeres koncertjeivel, nagy számban megjelent (zongora-) műveivel egyik komoly tényezője a nemzetközi zene életének”. (Dr. Debreczeniné Bakos Erzsébet)
1889-ben hazatelepül. Budapesten – Erkel Ferenc utódaként – a Zeneakadémia tanára (1889-1916), illetve 1891-től a zongoratanárképző vezetője (az Akadémiához tartozó gyakorlóiskola vezető-tanára). Itthoni tartózkodása alatt bensőséges kapcsolatot tart fenn Benka Gyulával. Egyik legszebb kompozícióját, a “Pusztai képek”-et hálából neki, egykori kedves tanárának ajánlja. Benka is segíti zenei tehetségének kibontakozását. Szarvas társadalma büszkén vallotta magáénak a már híres-neves művészt. Ünnepélyeken tűzték műsorra szerzeményeit. (Pl. Magyar táncok c. négykezes zongoraművét, 1901 -ben, Brózik Károly és Rohoska Géza szarvasi tanítók játszották.)
Termékeny zeneszerző és zenepedagógus, zongoraművész. Főleg kamarazenét és zongoraműveket szerzett. Fő törekvése volt a kezdők zenei útjának egyengetése. Elméleti és gyakorlati zongoraiskolát írt (I-II. k., 1905). Megalkotta A zongorajáték módszertanát (1902). Műveiben új és hasznos szempontokkal gyarapította a korszerű és modern zenepedagógiát. ,,Az iskola technikai rendszerezése, a négykezes játékról vallott nézete, sok lényeges újítása mind kiváló pedagógiai érzéket, szakmai tudást és nagy gyakorlatát dicsérik. Pedagógiai írásaiból szívesen merítettek a zongorapedagógia későbbi nagy alakjai is.” (Dr. Debreczeniné Bakos Erzsébet)
Budapesten halt meg 1928-ban. A Szarvasi Öregdiákok Szövetsége egykori iskoláján – ma a Tessedik Sámuel Múzeum – márványtáblát helyezett el ,,a magyar zene mestere emlékének”. A szarvasi zeneiskola 1990-ben vette fel Chován Kálmán nevét, amit az azóta művészeti alapiskolává vált intézmény is büszkén visel.
(Forrás: Arcképek Szarvas múltjából)